A Győri Evangélikus Egyházközség szervezésében a Délvidékre kirándultunk 2014. május 16-19. között. Ez a kirándulás jól illeszkedik abba a kirándulás-sorozatba, ami a történelmileg országunktól elszakított területek megismerését segíti (Felvidék, Kárpátalja, Erdély).

Egy egész buszt megtöltött a csoportunk, mely nagy várakozással indult a legtöbbünk által kevésbé ismert cél területre kora reggel a Konvent elől. Idegenvezetőnktől, Dr Kőrös Erzsébettől, az utazás minden percében értékes információkhoz jutottunk a Délvidék történelméről, irodalmi vonatkozásairól. Vezető lelkészünk Jánosa Attila volt, akitől induláskor mindannyian egy "zarándok-füzetet" kaptunk, ami minden reggelre és estére tartalmazott egy szép egyházi éneket és egy bibliai igét, reggeli illetve esti himnuszt. Ennek segítségével énekeltünk és hallgattuk az ige rövid magyarázatát és mondtunk közösen imát.

Mindezzel kaptunk egy lehetőséget arra, hogy közösen éljük át a látottakat, ki-ki szintetizálja magában a kapott élményeket, segítségével a bennünk erről a térségről élő képet pontosítsuk-árnyaljuk.

A kirándulás pillanatait az ott készült képek segíthetik visszaidézni a résztvevőknek, illetve adhatnak rövid ízelítőt azoknak, akik nem voltak velünk, de érdeklődéssel végignézik azokat.
Az összeállítás több szubjektív elemet is tartalmaz, hiszen önmagam szűrőjén át állítottam össze az anyagot, így más számára érdektelen dolgok is kiemelésre kerülhettek.
A képekre  kétszer kattintva nagyobb méretben is megtekinthetőek.

1. nap

Szinte az egész országot átszeltük, ezután 10 órakor Röszkénél átléptük a határt. Az első benyomás egy országról mindig meghatározó számomra. Itt az alföldi tanyavilág folytatódik, helyenként lakatlan épületekkel, de gondosan megművelt földekkel, helyenként elhanyagolt épületekkel.Mindez valószínűleg az elmúlt háborúnak köszönhető. Hamarosan Szabadkára (Subotica) értünk. A kissé még mindig lerobbant külváros után  a szépen felújított belvárosba értünk. Szabadka a szecesszió városának is tekinthető. A szecessziós építészet  több szép épületét is láttuk a városban tett sétánk során. a sétáló utcán készültek az alábbi képek:

Az egyik legszebb szecessziós épület a városháza.

Címer a bejáratnál.

Az épület alaprajza. Sajnos, a főbejáraton keresztül csak az előcsarnokig jutottunk, mert egy rendezvény miatt nem mehettünk be, de a hátsó bejáraton át megnézhettük a ma is funkcionáló épületrészt, ami szintén nagyon gyönyörű.

Kapurészlet

Járólap

Kézi festés részlete

Ez a folyosó az adó osztálynak ad otthont.

Mennyezet részlete

Korlát a belső térben.

A városháza előtt a zsolnai-szökőkútban gyönyörködhettünk:

A városháza melletti téren a régi könyvtár épülete és a felújítás alatt álló régi színház épülete látható

 Időközben az eső is elállt.

 A diák Kosztolányi szobra

 Emléktábla  a Zsinagóga udvarán

 A zsinagóga felújítás alatt álló szecessziós épülete

Részlet a kupolákról

Következő megállónk Torzsa (Cabino celo) nevű falu volt, mely Ordass Lajos püspök úr szülőfaluja. Szülőháza ma iskola.

Este érkeztünk Székelykevére, ahol a szállásunk volt. A Dani vendéglőben elfogyasztottuk az ízletes vacsorát, ami kolbászos krumpli leves volt töltött sóskával (ami a neve ellenére finom, a töltött paprika töltelékére emlékeztető étel), majd mindenki elfoglalta a szálláshelyét egy vendégfogadó családnál. Rövid ismerkedés után tértünk nyugovóra.